Nemzetközi bandy története
A bandy szó az angol bent („hajlított") kifejezésből ered, utalva az ütő alsó részének hajlítására. Tágabb értelemben azonban maga az egész ütő viseli ezt az elnevezést. Ezt az értelmezést használta a jól ismert sportkutató, Joseph Strutt is 1801-ben megjelent művében, a Sports and Pastimes of the People of England (Az angol nép sportjai és szórakozásai) című könyvben, ahol a XIII. századból származó bandy-ball nevű játékot írja le. A különbség a következő: a bandy-ball magát a játékot jelöli, míg a bandy az ütő elnevezése.
A bandy szó bekerülése a Webster's Dictionary of the English Language szótárba az alábbi meghatározással történt:
- • olyan bunkósbot, amelynek alsó része hajlított a labdavezetés érdekében;
- • játék bunkósbottal: shinney, hockey.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy i. e. 100 körül a walesi csoportok együtt éltek a szomszédos germán népekkel, ezért nem zárható ki, hogy a germán bandja szó terjedt el a walesiek, majd más országok körében is.
Ha egy játék mondhatja magát őshonosnak, akkor a bandy szülőhazája Bluntisham-cum-Earith, Huntingdonshire területe. Bury Fen (Kelet-Anglia) tekinthető a modern bandy igazi bölcsőjének, ahol kiváló korcsolyázási lehetőségek voltak. Télen a befagyott tavak jege tele volt hokisokkal és bandy-játékosokkal. Kapukat nem mindig állítottak fel, és az erősebb csapat vezette a labdát – amelyet akkoriban „macskának" neveztek –, míg a gyengébb fél gyakran menekülésre és a vereség elismerésére kényszerült.
A sport annyira népszerű volt, hogy amikor a tavak és mocsarak befagytak, és a mezőgazdasági munka leállt, a fiúk és fiatalemberek azonnal a jégre mentek bandyzni. Gyakran a felnőttek is korcsolyát húztak – „szárnyat a lábukra" –, és ezáltal újra fiatalnak érezhették magukat.
A Bury Fen-i feljegyzések szerint már egy évszázada rendszeresen rendeztek mérkőzéseket. A csapatokat kiváló játékosok alkották, akik civilben földművesek, kereskedők voltak, és előfordult, hogy egy teljes évszázadon át veretlenek maradtak. Kapunak fűzfaágakat használtak, amelyeket hat láb távolságra szúrtak le egymástól, a tetejüket pedig ívben meghajlították. A kapuk közti távolságot mindig a jégfelület mérete határozta meg.
Az ütők általában fűzfából vagy kőrisfából készültek, és úgy hajlították őket, hogy jól illeszkedjenek a jéghez, valamint alkalmasak legyenek a labdavezetésre. A labda – a „macska" – kezdetben posztószálból vagy maradék anyagból készült, később szilárd gumiból.
Az első hivatalosan feljegyzett bandymérkőzést két klubcsapat között 1875-ben Londonban játszották. Amikor a bandy, illetve a hoki szárazföldi változata délen népszerűbbé vált, és szabályokat is lefektettek, a játékosok szezonon kívül is formában maradtak: télen jégen, nyáron szárazföldön játszottak.
1879-ben Virginia Water vált a játék központjává, ahol a klub győzelmeket aratott Staines, Wimbledon és Oxford csapatai ellen. 1890-ben tizenegy Bury Fen-i játékos szerepelt a Virginia Water Clubban. A korai időkben még nem léteztek hivatalos szabályok: a csapatok a mérkőzés előtt egyeztek meg a feltételekben, és maguk jelölték ki az oldalvonalakat.
A bandy egységes szabályait végül 1891-ben állították össze, amikor Angliában megalakult a Nemzeti Bandy Szövetség.
